Az a föld, amelyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, olyan föld, amely megemészti az ő lakóit; az egész nép is, amelyet láttunk azon, szálas emberekből áll.
És láttunk ott óriásokat is […], és olyanok valánk a magunk szemében, mint a sáskák, és az ő szemeikben is olyanok valánk. — 4MÓZES 13,31–34.
Izrael kijött Egyiptomból és eljutott Kánaán határáig egy Kádes-Barnea nevezetű helyhez.
Onnan küldtek el tizenkét férfit, hogy kémleljék ki Kánaán földjét.
És a Biblia azt mondja, hogy azok közül a kémek közül tíz „negatív jelentéssel” tért vissza.
Mi a gonosz hír? A kétség híresztelése.
(A hívőnek éppúgy nem szabad kétséget híresztelnie, mint ahogy pletykákat nem szabad terjesztenie!)
Isten már megmondta Izrael gyermekeinek, hogy nekik adta azt a tejjel és mézzel folyó földet.
Elismerték, hogy az valóban tejjel és mézzel folyó föld.
— DE — panaszolták — óriások laknak azon a földön, és mi nem tudjuk azt elfoglalni!
Izrael gyermekei azt vallották meg, amiben hittek. Abban hittek, hogy ez nekik nem sikerülhet.
Azután azt mondták: „Mi nem tudjuk ezt megtenni.”
És pontosan azt kapták, amit mondtak!
Izrael a többség beszámolóját fogadta el — a negatív jelentést —, és azt mondták, hogy nem tudják elfoglalni a földet.
Izrael pontosan azt kapta meg, amit mondott: Isten nem
engedte annak a nemzetségnek, hogy elfoglalja azt a földet.
Megvallás: Én nem terjesztek kételkedést. Én nem adok negatív jelentést.
