– 1TIMÓTHEUS 4,2.
Õrködj a lelkiismereted érzékenységén – ne kövess el rajta erõszakot – mert a lelkiismereted, a szellemed hangja az, ami továbbítja az elmédnek, amit Isten Szelleme mond, mélyen a bensõdben.
Ha nem õrzöd meg a lelkiismereted érzékenységét, a szellemi dolgok nem lesznek világosak a számodra.
A harmincas évek alatt egy vidéki gyülekezetet pásztoroltam és a vasárnap éjszakát általában egy kedves, idõs úriember házában töltöttem, aki a kilencven felé ballagott.
Mi nem keltünk olyan korán, mint a család többi tagja a farmon, így együtt szoktunk reggelizni nyolc óra tájt. Feltette régimódi kávéskannáját a fatüzelésû kályhára, ott fortyogott benne a kávé.
Láttam, amint kiönti azt a forró kávét egy bögrébe, fogja és azonmód megissza az egészet egy hajtásra. Amikor ezt elõször láttam, úgy éreztem, mintha az én egész bensõm égne szét!
Hogy tudta megtenni? Én biztos nem lettem volna képes rá.
Az én szám és a torkom olyan érzékeny, hogy egy kiskanálnyi forró kávé megégette volna.
Eleinte bizonyára õ sem tudta meginni.
Az évek hosszú során azonban a forró kávé érzéketlenné tette az ajkait, a száját és a torkát, végül könnyen meg tudott inni egy egész csésze tûzforró kávét egy hajtásra.
Szellemileg is így történik ez. Óvd meg a lelkiismeretedet a megkeményedéstõl!
Állj meg abban a pillanatban, hogy elrontasz valamit, és a lelkiismereted vádol.
Mondd azt: „Uram, bocsáss meg nekem, ezt elrontottam.”
Vagy, ha szükséges, mondd annak, akinek rosszat tettél: „Rosszat tettem neked. Kérlek, bocsáss meg!”
Megvallás: Én õrködöm a lelkiismeretem érzékenységén.
