Amikor megtudod — valóban megtudod —, hogy Isten a te tulajdon Atyád, és te az Õ gyermeke vagy, ez a tudás a következõ hatással lesz rád: éppolyan szabad és bensõséges
közösséged lesz az Atyával, mint Jézusnak, amikor a földön élt, mert Isten, az Atya éppúgy szeret téged, ahogy Jézust szerette!
A János 17,23. mondja ezt: „…és szeretted õket,
amiként engem szerettél.” „Én egyszerûen nem tudom elhinni, hogy Isten engem éppannyira szeret, mint Jézust” — mondhatja valaki.
Dicsõség Istennek, én tudom és hiszem, mert a Biblia ezt mondja, és ezzel el van döntve!
Te és én mondhatjuk Jézussal együtt: „…nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van” (Ján. 16,32).
Mert ha Isten úgy szeret engem, ahogy Jézust — márpedig ez így van —, akkor éppúgy velem van, mint ahogyan Jézussal volt.
Én nem félek, mint ahogy Jézus sem félt soha.
Semmitõl sem kell félni. Ember mit tehet azzal, akit Isten szeret és védelmez?!
Megvallás: Az Atya Isten, az én tulajdon Atyám. Én az Õ tulajdon gyermeke vagyok, Õ pedig éppúgy szeret engem itt a földön, mint Jézust a földi életében.
Ugyanolyan közösségben lehetek Vele, mint Jézus volt.
Éppúgy szabad vagyok a félelemtõl, mint Jézus volt, mert nem vagyok egyedül. Az én Atyám velem van.
Mert ha Isten úgy szeret engem, ahogy Jézust — márpedig ez így van —, akkor éppúgy velem van, mint ahogyan Jézussal volt.
Én nem félek, mint ahogy Jézus sem félt soha.
Semmitõl sem kell félni. Ember mit tehet azzal, akit Isten szeret és védelmez?!
Megvallás: Az Atya Isten, az én tulajdon Atyám. Én az Õ tulajdon gyermeke vagyok, Õ pedig éppúgy szeret engem itt a földön, mint Jézust a földi életében.
Ugyanolyan közösségben lehetek Vele, mint Jézus volt.
Éppúgy szabad vagyok a félelemtõl, mint Jézus volt, mert nem vagyok egyedül. Az én Atyám velem van.
