BELÜL❣️

,,Ki helyezett bölcsességet a belsőkbe, vagy ki adott értelmet a szívnek? (King James) ,,

– JÓB 38,36

Isten belső bizonyosság által vezetett minket, hogy költözzünk Tulsába az 1960-as évek végén. Garlandban, (Texas) volt az otthonunk, 

Dallas egyik külvárosában, tizenhét éven keresztül, és egyáltalán nem terveztük, hogy elköltözünk.
Sőt, mivel a szolgálatunk növekedett, már kész terveim voltak, hogyan alakítjuk az egész házat irodává (addig a dolgozószobánkból és a garázsból működtettük a szolgálatot), és hogy szükség esetén hogyan tudnánk tovább bővíteni. Azután történt, hogy elmentünk Tulsába hivatalos ügyben.
A barátom, akinél laktunk, azt mondta:
„Hagin testvér, költözzetek Tulsába. Megtaláltam a neked való helyet! T. L. Osborn régi hivatali épülete eladó, és engem kértek meg, hogy áruljam. Gyere el velem, meg akarom mutatni neked.”
(Már többen próbálták megvenni, de valahogy sohasem jött létre az üzlet, így még mindig üres volt.)

Az igazat megvallva nem nagyon érdekelt a dolog, de úgy gondoltam, hogy csupán a barátomra való tekintettel elmegyek. Abban a pillanatban, ahogy beléptem az épületbe, mintha valaki meg nyomott volna egy csengőt a bensőmben, vagy mintha egy figyelmeztető jelzés szólalt volna meg belül. 

Néha ilyen a belső bizonyosság. Egy figyelmeztető jelzés szólalt meg ott lent, a szellememben – gyomortájon.
Nehéz ezt szavakkal leírni, de az ember egyszerűen tudja, hogy ez ott van belül, a szellemében.
Isten volt, aki így erősítette meg, hogy Ő ezt az épületet szánta a szolgálatomra.

Megvallás: Az értelmem szemei megvilágosodtak.
Én belülről tudom, hogy mit kell tennem. Isten vezet engem ez által a csodálatos belső bizonyosság által. Én pedig hallgatok erre!

BELÜL❣️

,,Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járnod kell: szemeimmel tanácsollak téged.

 Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, ezeknek kantárral és zablával kell szorítani az állát…,, – ZSOLTÁROK 32,8. 9

Tudtam a belső bizonyosság által, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe. 

Tudtam: a feleségemnek is az a belső bizonyossága, hogy vissza kell menni.
Mégis azt akartam, hogy az Úr valamilyen „természetfeletti” módon is erősítse meg.
(Akkor még csak huszonhárom éves voltam.)
Azt akartam, hogy Isten adjon nekem egy szót, nyelveket és magyarázatát, próféciát – vagy talán még azt is, hogy írja fel az égre, hogy: „MENJ EL ODA!”

 
Ezért böjtöltem és imádkoztam három napig.
Harmadnap már térden állva sikoltoztam, kiáltoztam és könyörögtem, mivel eddig terjedt a tudományom: „Ó, drága Istenem…”
Isten pedig azt mondta nekem – mert Ő éppúgy vezet belső hang által, mint belső bizonyosság által
– „Kelj fel onnan, és hagyd már abba!”
Én felkeltem, de azt mondtam: „Uram, ha adnál nekem egy természetfeletti jelet, akkor jobban érezném, hogy vissza kell mennem abba a gyülekezetbe.”
Ő azt válaszolta:
„Mindened meg van, amit adni akarok neked.
Nincs szükséged semmilyen jelre, sem írásra az égen.
Nincs szükséged nyelvekre és magyarázatára, se próféciára.
Te belül tudod, hogy mit kell tenned. Akkor most tedd meg!”

Megvallás: Az értelmem szemei megvilágosodtak.
Én belülről tudom, hogy mit kell tennem. Isten vezet engem ez által a csodálatos belső bizonyosság által. Én pedig hallgatok erre!