Ismertem egy férfit Kelet-Texasban, akinek olyan szegény volt a családja, hogy tizenkét éves koráig még cipője sem volt. Öt osztályt végzett csak el az általános iskolából.
De abban az időben, amikor a pénznek még volt értéke, két millió dollárja volt.
De abban az időben, amikor a pénznek még volt értéke, két millió dollárja volt.
Befektetésekből tett rá szert.
Gyakran vendégeskedett a házában két ismerősöm, tőlük hallottam, amit mondott:
Gyakran vendégeskedett a házában két ismerősöm, tőlük hallottam, amit mondott:
„Sok éve, hogy befektetek, de még sohasem veszítettem egy fillért sem.”
A következőket tette, amint mesélte a barátaimnak:
„Amikor valaki eljön hozzám egy elképzeléssel, és azt akarja, hogy fektessek be valamibe, az első reakció a fejemé.
De van egy imaszobám, ilyenkor bemegyek oda és imádkozom a dolog felől.
Egészen addig maradok, amíg meg nem hallom azt, amit a szellemem mond.
Lehet, hogy a fejem azt mondja: Bolondság lenne ebbe befektetni, de ha a szívem azt mondja, hogy nyugodtan tedd csak meg, megteszem.
Lehet, hogy a fejem azt mondja: Bolondság lenne ebbe befektetni, de ha a szívem azt mondja, hogy nyugodtan tedd csak meg, megteszem.
Vagy lehet, hogy a fejem azt mondja, a legjobb lesz, ha ebbe fektetsz, mégis, ha a szívem azt mondja, hogy ne tedd meg, akkor nem is teszem meg.
Nem veszem figyelembe azt, amit a fejem mond. Egyszerűen bemegyek az imaszobámba és várakozom – néha egész éjszaka. Néha meg bemegyek, és ki se jövök három napig, csak imádkozom és olvasom a Bibliát, elcsendesedem, hogy meghalljam, mit mond a szívem.”
Megvallás:
A Szent Szellem vezet engem az élet minden területén. És én arra hallgatok, amit a szívem mond!
