Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.,,– JÁNOS 8,12.
Még azelőtt kezdtem megérteni bizonyos igazságokat az örök életről, hogy a gyermekeink megszülettek volna.
És Isten kegyelme által hittem, hogy tudok az örök élet világosságában járni.
(Ha Isten azt mondja az Igéjében, hogy én képes vagyok erre, akkor képes is vagyok rá.)
Tudtam: az, hogy az örök élet világosságában járok, hatással lesz a gyermekeimre, így azt is meg tudtam mondani elõre, hogy mivé lesznek.
Azt is meg tudtam mondani, hogy mivé lesznek azok a csecsemők, akik az időtájt születtek a gyülekezetünkben. Tudtam, hogy a szüleik milyen világosságban járnak, és az hogyan fog hatni rájuk.
Mindig százszázalékosan igazam lett. Az emberek birtokolhatják az örök életet, de ha nem járnak a világosságában, nem fejlesztik magukat – ha nem használják ki ennek az életnek és természetnek az előnyeit – akkor a dolgok nem mennek rendben az életükben.
Miénk az örök élet, de nekünk is kell megfelelően kiaknázni.
Nekünk kell a világosságában járni. A gyerekeket megilletné a kiváltság, hogy olyan családokba szülessenek, ahol ott van az örök élet és Isten szeretete.
Megfigyeltem, hogyan reagálnak az igei tanításra, azok a gyerekek, akiknek szülei rendelkeznek ezzel az élettel, és ennek a világosságában járnak.
Az ilyen gyermekek olyan kifinomult szellemmel rendelkeznek, ami másoknál nem található. Könnyebb őket fegyelmezni és értelmi képességeik is jobbak. Azok a tinédzserek, akik megkapják az örök életet és engedik, hogy ez az élet irányítsa őket, jobb értelmi képességekkel rendelkeznek üdvösségre jutásuk után, mint előtte.
Megvallás: Isten élete bennem van.
Ez az élet a világosságban van, és hatással van az én fejlődésemre.
Én ennek a világosságában járok, és ez hatással van az otthonomra!
