fejedelemségnek és hatalmasságnak […] Eltemettetvén Õvele együtt a keresztségben, akiben együtt fel is támadtatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztotta Õt a halálból. És titeket,
kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Õvele… —KOLOSSÉ 2,10. 12. 13.
Figyeljük meg ezt a kifejezést: „az Isten erejébe vetett hit által”. Jézus az Isten erejébe vetett hit által eleveníttetett meg (keltetett életre), és mi is ugyanakkor keltettünk életre.
Isten volt az, aki feltámasztotta Jézust a halálból. Isten volt az, aki olyan nevet adományozott Jézusnak, amely minden név felett való. Isten volt az, aki eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára. (Kol. 2,14)
Isten volt az, aki megfosztotta hatalmuktól a sötétség erõit és átadta azt (a hatalmat) a Fiúnak. (Kol. 2,15)
És Isten volt az, aki Õvele együtt minket is megelevenített.
Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett.
„Mert az Õ alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10)
A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élõ valóság az életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé
lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk! Õvele együtt megeleveníttettünk! Õvele együtt ülttettünk.
Isten szemében, törvényesség szempontjából, mi akkor lettünk újjáteremtve, amikor Jézus megeleveníttetett és életre keltetett.
„Mert az Õ alkotása vagyunk, újrateremtetvén a Krisztus Jézusban…” (Ef. 2,10)
A mi újjáteremtésünknek ténye akkor lett élõ valóság az életünkben, amikor újjászülettünk (új teremtménnyé
lettünk). Krisztussal együtt feltámasztattunk! Õvele együtt megeleveníttettünk! Õvele együtt ülttettünk.
(Ef. 2,4–6)
Megvallás: Az Isten erejébe vetett hit által, Krisztussal együtt megeleveníttettem, és Õvele együtt ültettem a mennyekben.
