– 2KORINTHUS 4,18. 5,1.
A külső ember látható. A belső ember, az „elrejtett ember” láthatatlan. Pál még mindig erről a belső emberről
beszél, akiről a tegnapi igerészben olvastunk, a 2Korinthus 4,16-ban.
Azt mondja, hogy ez a belső ember láthatatlan – és örökkévaló. „E mi földi sátorházunk” a „külső ember”, amiről Pál a 16-os versben beszélt. A mi földi házunk (a test) elhasználódik.
Amikor azután meghal, sírba helyezik, elbomlik és porrá lesz – de ez nem mindennek a vége!
A belső ember örökkévaló!
A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!
Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!
Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!
A „szívnek elrejtett embere” örökkévaló!
Az „elrejtett embered” szellemi lény – és örökkévaló!
Te szellem vagy – és örökkévaló vagy!
Megvallás: Én egy örök szellemi lény vagyok. Nem a látható dolgokra nézek, hanem a láthatatlanokra. Mert a látható dolgok ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók!
