,,Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy amíg e testben lakunk, addig távol vagyunk az Úrtól. Mert hitben járunk, nem látásban; bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.,, – 2.KORINTHUS 5,6. 8
Nem reménykedünk, nem feltételezzük, nem lehetségesnek tartjuk, hanem tudjuk! Tudjuk, hogy ‘mi’ távol vagyunk az Úrtól. Igen, Isten Szelleme a szívünkben azt kiáltja:
„Abba, Atyám”.
Jézus Krisztus, fizikai, (hús és csont feltámadott testben) az Atya jobbján van a mennyben. És amikor ‘mi’ elhagytuk e testet, ‘mi’ is ott leszünk Ővele.
Ki az a ‘mi’?
A fizikai halál pillanatában, az ember elhagyja a testét.
És ennek utána, semmivel sem kevésbé ember, mint amikor a testében volt. Itt nincs hely rá, hogy teljes egészében bizonyságot tegyek, hogyan tapasztaltam meg a halált.
(„A pokolban jártam” címû mini könyvemben olvashatod a teljes történetet).
Azt azonban mindenképpen közlöm:
Amikor én a testemen kívül voltam, semmivel sem voltam kevésbé ember, mint mikor a testemben voltam.
Éppolyan valóságosnak tűntem a magam számára, mint most. Ugyanaz az alakom, ugyanaz a formám volt, ugyanaz a méretem. És tudtam mindent, amit azelőtt tudtam, mielőtt elhagytam a testemet.
Megvallás: Az én valós énem a testemben él. Az én igazi valóm, örök életű szellemi lény, sohasem fog meghalni!
