A megváltás első lépése az volt, hogy Krisztus azonosult ember mivoltunkkal.
Ez történt az Ő megtestesülése során. Krisztus testté lett. (Ján. 1,14)
A Zsidó 2,14. azt mondja: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak…”
Megtestesülésekor azonban, Jézus nem részesedett abból a természetből, amely az ember szellemében uralkodott. Ha így történt volna, akkor szellemileg halott lett volna földi szolgálata során!
A Zsidó 2,14. azt mondja: „Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, Ő is hasonlatosképpen részese lett azoknak…”
Megtestesülésekor azonban, Jézus nem részesedett abból a természetből, amely az ember szellemében uralkodott. Ha így történt volna, akkor szellemileg halott lett volna földi szolgálata során!
Akkor nem tudott volna az Atya kedvében járni azzal, hogy megcselekszi az Ő akaratát.
Nem, az Ő azonosulása az ember szellemi természetével nem történt meg a keresztre feszítéséig.
Ott Isten ténylegesen bűnné tette Jézus Krisztust értünk. (2Kor. 5,21)
Maga a mi bűnös természetünk lett ráhelyezve Jézus Krisztusra egészen addig, amíg Ő mindazzá nem lett, amivé a szellemi halál tette az embert.
Isten szemében nem Jézus Krisztus volt az, aki ott függött a kereszten; az emberi nem volt az, aki ott függött.
Ezért mindnyájan elmondhatjuk Pállal: „Krisztussal együtt megfeszíttettem.”
Ezért mindnyájan elmondhatjuk Pállal: „Krisztussal együtt megfeszíttettem.”
Megvallás: Mivel Jézus azért jött, hogy megváltson a bűneimből, én kijelentem a Galata 2,20. alapján:
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát adta értem.”
