Van, aki szeretné elhitetni velünk, hogy az istenfélelemnek — az Istenért való életnek, az újjászületésnek, az Úrral való közösségnek — nincs haszna ebben az életben.
Hogy nem tehetünk mást, mint egyszerűen elviseljük az életet viszontagságaival, küzdelmeivel és megpróbáltatásaival együtt, szüntelen arra gondolva, hogy ez az élet hamarosan véget ér.
Örülök, hogy Pál kiegyensúlyozottan láttatja ezt velünk, amikor azt mondja: az istenfélelem nemcsak „odaát” a jövő életben lesz hasznos, hanem „a jelenvaló életnek” az ígérete is megvan benne. Bűnösként, a teljes csődben voltunk, Isten azonban könyörült rajtunk, és elküldte Jézust, hogy megváltson minket. Jézus nem csak azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinktől, hanem azért is, hogy bennünk éljen. (Kol. 1,27)
Örülök, hogy Pál kiegyensúlyozottan láttatja ezt velünk, amikor azt mondja: az istenfélelem nemcsak „odaát” a jövő életben lesz hasznos, hanem „a jelenvaló életnek” az ígérete is megvan benne. Bűnösként, a teljes csődben voltunk, Isten azonban könyörült rajtunk, és elküldte Jézust, hogy megváltson minket. Jézus nem csak azért jött, hogy megszabadítson minket a bűneinktől, hanem azért is, hogy bennünk éljen. (Kol. 1,27)
Azt akarja, hogy minél több dicsőséget hozzunk az Ő nevének, és hogy minél több hasznunk legyen abból, hogy Neki szolgálunk ebben az életben. Ahelyett, hogy azt mondta volna, az istenfélelem akadályozza a sikert, Pál apostol éppen az ellenkezőjét állította ebben az Igében.
Istent szolgálni nem haszontalan — hanem hasznos!
Megvallás: Én Istennek tetsző életet élek. Újjá vagyok születve. Istennek élek, és közösségben vagyok az Úrral. Ez hasznos nekem — itt a földön a jelen életben, és az eljövendő életben is!
Megvallás: Én Istennek tetsző életet élek. Újjá vagyok születve. Istennek élek, és közösségben vagyok az Úrral. Ez hasznos nekem — itt a földön a jelen életben, és az eljövendő életben is!
