Mert ha nyelveken imádkozom, a szellemem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen. Hogy van hát? Imádkozom a szellemmel, de imádkozom az értelemmel is; énekelek a szellemmel, de énekelek az értelemmel is.
Megvallás: Én áldani fogom Istent a Szellemmel. Én szépen fogok áldást mondani.
Mert ha szellemmel mondasz áldást, az ott lévő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra áment mondani, mikor nem tudja, mit beszélsz?
Mert jóllehet, te szépen mondasz áldást, de más nem épül abból. — 1KORINTHUS 14,2. 14–17.
Isten adott a Gyülekezetnek egy isteni, természetfeletti módot arra, hogy beszélgessünk Õvele!
Isten Szellem.
Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel, aki Szellem!
Beszélgetünk Õvele, isteni, természetfeletti módon.
Ilyen módon vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”, és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a szellemi dolgokban.
Ha vacsorára hívsz, és előtte azt mondod:
„Kérlek, mondj áldást”, én pedig nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el.
Amikor nyelveken imádkozunk, közvetlen kapcsolatban vagyunk Istennel, aki Szellem!
Beszélgetünk Õvele, isteni, természetfeletti módon.
Ilyen módon vagyunk képesek „szellemmel mondani áldást”, és „szépen mondani áldást”.
Amikor Pál az ott lévő avatatlanról szólt, azokra gondolt, akik járatlanok a szellemi dolgokban.
Ha vacsorára hívsz, és előtte azt mondod:
„Kérlek, mondj áldást”, én pedig nyelveken beszélnék, nem tudhatnád, hogy mi hangzott el.
Nem épülnél általa.
Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Ezért mondta Pál, hogy ilyen helyzetben jobb értelemmel imádkozni.
Jegyezzük meg azonban, hogy Isten Igéje kijelenti: a nyelveken való imádkozás egy tökéletes módja a hálaadásnak!
Megvallás: Én áldani fogom Istent a Szellemmel. Én szépen fogok áldást mondani.
