„Hit: igen, erre van nekem szükségem —mondják sokan. — És imádkozom is, hogy Isten adja meg nekem.”
Ezzel csak az idõdet vesztegeted.
Nincs több értelme Istenhez imádkoznod hitért, mint annak, hogy az ujjaiddal mal mozol, azt a mondókát hajtogatva: „Ragyogj, ragyogj kicsi csillag.”
A hitért való imádkozás reménytelen vállalkozás és elpocsékolt idõ, mert minden hívõ megkapta az isteni fajta hitnek egy bizonyos mértékét.
Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte.
Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tiéd.
Pál nem a bûnösöknek írt, hanem a hívõknek, a Római levélnek ebben a versében.
Nem kell megszerezned. Nem kell imádkoznod érte.
Nem kell böjtölnöd érte. Nem kell jó cselekedetekkel és jó magaviselettel kiérdemelned. Már a tiéd.
Pál nem a bûnösöknek írt, hanem a hívõknek, a Római levélnek ebben a versében.
Azt mondta:
„…mondom min denkinek közöttetek [nem a világon mindenkinek], …az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.” Minden hívõnek van hite! Isten adta nekik!
Megvallás: Isten megadta nekem a hit mértékét.
Nekem megvan az isteni fajta hit egy mértéke! Isten ezt már megadta nekem! Már megvan nekem.
