Egy úttörő pünkösdi misszionáriustól hallottam az esetet.
Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből, ahol ő szolgált.
Az egyik szomszédos törzs elrabolt egy kislányt abból a törzsből, ahol ő szolgált.
A törzs tagjai tudták: ha nem kapják vissza sötétedés előtt, sohasem fogják látni.
Így egy bennszülött tolmáccsal útra kelt a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.
Így egy bennszülött tolmáccsal útra kelt a dzsungelen keresztül az emberrablók falujába.
Mindenféle ajándéktárgyat vittek magukkal és alkudoztak a törzsfőnökkel a lány kiadásáról, közben azonban éjszaka lett.
Mivel éjszaka nem tudtak haladni a dzsungelben, kénytelenek voltak az emberrablók falujában maradni. A földön aludtak egy nádkunyhóban.
Másnap dobok ébresztették őket.
A tolmács azt mondta: a dobok azt jelentik, hogy meg fogják ölni őket.
A törzsfőnök úgy döntött, hogy megtartja az ajándéktárgyakat is meg a lányt is.
Hallották is amint az ellenséges bennszülöttek jönnek értük.
Letérdeltek, imádkoztak és átadták magukat Istennek.
Majd a misszionárius azt mondta:
„Ne várjuk meg őket. Menjünk ki. Én megyek előre.”
Csukott szemmel kilépett és várt. Az eltelt pár perc örökkévalóságnak tűnt a számára.
Egy suhintással le tudták volna vágni a fejét.
Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.
Amikor odanézett, a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek ‘isten’- nek neveznek téged – mondta a tolmács
– Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás jött veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas karddal.”
Megvallás: Isten az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden utamon.
Ehelyett azonban jajgatást és nyögéseket hallott.
Amikor odanézett, a bennszülöttek valamennyien arccal a földön voltak.
„Ezek ‘isten’- nek neveznek téged – mondta a tolmács
– Azt mondják, hogy amikor kiléptél, két óriás jött veled fehér ruhában, a kezükben hatalmas karddal.”
Megvallás: Isten az Ő angyalainak parancsolt felőlem, hogy őrizzenek engem minden utamon.
