A legnagyobb csoda, amit láttam azzal kapcsolatban, hogy az örök élet milyen hatással van az értelemre, egy lánnyal történt, akit most Marynek fogunk nevezni.
Mary hét évet töltött az általános iskola első osztályában, anélkül, hogy megtanulta volna leírni a nevét. A szüleinek ki kellett venniük őt az iskolából, amint betöltötte a tizennegyedik évét.
Tizennyolcévesen úgy viselkedett, mint ha kétéves lett volna.
Ha történetesen nem az anyja mellett ült az istentiszteleten, a pad alatt csúszott-mászott, vagy felemelve a szoknyáját átlépdelt a padok felett, hogy visszajusson oda, ahol az anyja ült.
Majd egy este, egy ébredési összejövetel alatt,
Mary kijött az oltárhoz. Ott megkapta az örök életet – Isten természetét.
Azonnal hatalmas változás történt. Már a következő este úgy ült az istentiszteleten és úgy viselkedett, ahogy egy fiatal hölgyhöz illik. Rendbe hozta a haját és szépen felöltözködött.
Úgy tűnt, hogy értelmi képessége egyik napról a másikra megnövekedett.
Nem sokkal ezután, látogatóba utazott a rokonaihoz, ott megismerkedett egy szomszédos farmer fiúval és feleségül ment hozzá.
Sok évre rá meg tudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belőle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!
Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.
Sok évre rá meg tudtam, hogy miután a férje elhalálozott egy balesetben, jómódú üzletasszony lett belőle, megállt a saját lábán és megbecsült építési vállalkozó lett a városban!
Megvallás: Én a világosság fiaként járok az Úrban, én az élet világosságában járok.
