Bár eltévesztettem Isten tökéletes akaratát azzal, hogy gyapjút tettem ki, mégis ottmaradtam egy évig, mert megígértem nekik, hogy ezt teszem. Nehezen, de kibírtam.
Én olyan ember vagyok, aki állja a szavát.
Egy szellemi zarándoknak az egyik jellemző tulajdonsága, hogy „ha még kárára esküszik is, meg nem változtatja”.
Azaz megtartja adott szavát. Ha nem tanulsz meg olyan emberré válni, aki mindig megtartja a szavát, a hiteddel sohasem jutsz sehova.
Miért? Mert ahhoz, hogy a hited működjön, hinned kell a szavaidban és hinned kell a szívedben is:
„…ha valaki azt MONDJA…, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit MOND, megtörténik, meglesz néki, amit MONDOTT.” (Márk 11,23)
„Amit MONDASZ”: azaz a szavaid! És egész biztosan nem fogod elhinni, hogy a szavad beteljesedik, ha tudod magadról, hogy nem tartod meg a szavadat!
Én be fogom tartani a szavamat. Ha nem ezt tenném, annak rossz hatása lenne az egész szellemi életemre.
Én minden esetben megmondom az igazat.
Én nem vagyok hajlandó azt mondani valakinek, hogy mennyire örülök, hogy látom, ha ez nem így van.
Megtalálom a módját annak, hogy valamit mondjak, anélkül, hogy erőszakot követnék el lelkiismeretemen.
Én nem vagyok hajlandó hazudni, mert ez rossz hatással lenne a hitemre. „Ez csupán udvariasság”, érvelhet valaki. Nem, ez nem az! Ez ördögi viselkedés.
Megvallás: Én olyan ember vagyok, aki megtartja a szavát!
Én nem vagyok hajlandó azt mondani valakinek, hogy mennyire örülök, hogy látom, ha ez nem így van.
Megtalálom a módját annak, hogy valamit mondjak, anélkül, hogy erőszakot követnék el lelkiismeretemen.
Én nem vagyok hajlandó hazudni, mert ez rossz hatással lenne a hitemre. „Ez csupán udvariasság”, érvelhet valaki. Nem, ez nem az! Ez ördögi viselkedés.
Megvallás: Én olyan ember vagyok, aki megtartja a szavát!
