Valahányszor szükségem volt valamire, mindig megálltam a Márk 11,23-on és kimondtam (vagyis megvallottam), amit hittem, hogy Isten meg fog cselekedni!
Márk Evangyélioma 11. rész 23.
,, Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek:
Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy a mit mond, megtörténik, meg lesz néki, a mit mondott.,,
Mindig csak kimondtam és nem imádkoztam felőle.
(Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felől és mégsem voltam soha pénz nélkül.
(Másokkal kapcsolatban viszont hatással lehet a te imáidra az, amit ők hisznek; különösen ha nincsenek egyetértésben veled.)
Én már évek óta nem imádkozom az anyagi dolgaim felől és mégsem voltam soha pénz nélkül.
Mindig csak annyit mondok: „A pénz be fog jönni” — és be is jön.
Amikor meghatározott összegre van szükségem, pontosan fogalmazom meg a megvallásomat: pontosan megnevezem az összeget, amire szükségem van.
Egyszer 1500 dollárra volt szükségem a következõ elsejére, tehát ezt mondtam ki.
És folyamatosan ezt mondtam ki.
Az imáimban erről nem emlékeztem meg, csupán azt mondtam: „Elsejére nekem meglesz az 1500 dollárom.” Amikor eljött az elseje, megvolt az 1500 dollár, dicsőség az Úrnak.
Megvallás: Én megmaradok a hitem megvallásában rendíthetetlenül. Mert hű az, Aki az ígéretet tette.
És én megkapom, amit mondok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése