– DÁNIEL 1,8.
Két kedvenc igeversem volt, amit vagy felolvastam vagy pedig idéztem az Úrnak, és ezekre alapoztam a megvallásomat reggelente, iskolába menet.
Az első a János 1,4 volt, a második pedig a Dániel 1.
Olvasd el a Dániel első fejezetét, és meglátod, hogy Dániel és a három zsidó fiú, annak ellenére, hogy fogoly volt, hogyan választatott ki arra, hogy a királyi palotában tanuljanak.
A Biblia azt mondja: Dániel ‘eltökélte az ő szívében’.
Ezt a kifejezést használtam, amikor az Úrral beszéltem.
Tudtam, hogy bár nem az ó szövetség alatt élek, mégis rátaláltam egy alapelvre, amihez tarthattam magam.
Tudjuk, hogy a zsidóknak nem volt szabad fogyasztaniuk bizonyos ételeket, ránk azonban ez nem vonatkozik.
Tudjuk, hogy a zsidóknak nem volt szabad fogyasztaniuk bizonyos ételeket, ránk azonban ez nem vonatkozik.
Isten Igéje azt mondja az Újszövetségben:
„…Istennek minden teremtett állata jó, és semmi sem megvetendő, ha hálaadással élnek azzal; mert megszenteltetik Isten Igéje és könyörgés (ima) által.” (1Tim. 4,4—5)
Így én is azon alapelv szerint cselekedtem, mint Dániel.
Ezt mondtam az Úrnak minden reggel: „Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok”.
Megvallás: Én eltökéltem a szívemben, hogy az élet világosságában járok.
Eltökéltem, hogy Isten bennem lévő életének a világosságában járok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése