2024. január 4., csütörtök

MONDD KI, HOGY ÚJJÁ LETTÉL❣️

,,💞Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten fiában való hitben élem, aki szeretett engem és Önmagát adta értem.,, — GALATA 2,20.

Egy keddi napon gyógyultam meg. A rákövetkező szombaton bementem a városba és véletlenül összetalálkoztam az egyik barátommal. Azelőtt kebelbarátok voltunk. 
Az alatt a tizenhat hónap alatt, amíg fekvőbeteg voltam, egyetlen egyszer látogatott meg. 
Ugyanaz a régi ember volt ő, mint azelőtt, én azonban addigra új teremtéssé lettem. 
Nevetgélve emlékeztetett engem azokra, amiket valamikor együtt követtünk el. 
Rámutatott az utcán az egyik boltra:
— Emlékszel, amikor éjjel… — és felidézte, ahogy én felfeszítettem a zárat, hogy a srácok bemehessenek cukorkát lopni. Olyan képet vágtam, mintha nem tudnám, miről beszél. 
(Jól emlékeztem én arra, ami történt, csak fel akartam használni ezt az alkalmat, hogy bizonyságot tegyek neki.)
— Most meg mi bajod? Úgy csinálsz, mintha nem is emlékeznél, pedig te voltál a bandavezér — mondta végül.
— Pajtás, az a srác, akivel te ott voltál aznap este, meghalt — válaszoltam én.
— De te nem haltál meg! Tudom, hogy majdnem meghaltál, de nem vagy halott! Itt ülsz!
— Na igen, mondtam, de te csak azt a házat látod most, amiben élek — a testemet. 
Az a belső ember, aki megengedte a testnek, hogy feltörje a zárat, már nem él. 
Ez a belső ember most már egy új teremtés lett a Krisztus Jézusban.

Megvallás: Én egy új teremtés vagyok a Krisztus Jézusban. 
Ragaszkodom ahhoz a megvalláshoz, hogy én egy új teremtmény vagyok.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése